Sacred 2:Shadow Warrior/hu

From SacredWiki
Jump to navigation Jump to search


ShadowWarriorPage.jpg

Az Árnyharcos mindenfajta harcművészet mestere: jól harcol puszta kezeivel, de erős fegyverek ismeretét is elsajátította. Mivel a múltban már volt kapcsolata az alvilággal, segítségül hívhatja elesett bajtársait is.

Az emberek valaha az elfek rabszolgái voltak. Az elfekre bízták őket, hogy kulturáltabbá váljanak, mint ahogy a Szeráfok tanították az elfeket. Jelenleg nem rendelkeznek semmiféle hatalommal Ancariában. Engedelmes munkások, akik segédkeznek az elfek palotáinak megépítésében, szent épületek emelésében a főpapok számára és a termőföldek gondozásában. Gyakran van, hogy egy elf nagyúrnak több harcosra van szüksége, mint amennyire elég a T-energia. Ezekben az esetekben nem tehetnek mást, mint hogy embereket soroznak be a mezőkről. Minden elf nagyúrnak van egy kis csapatnyi elit emberi harcosa, akik edzik ezeket a csapatokat és akik vezetik őket a harcban: az Árnyharcosok.

Az Árnyharcos tapasztalt katona. Erős páncélja van és képességei közt megtalálható a jelenleg ismert mindenféle vágó, zúzó és rúdfegyverekkel való szakértelem. Figyelemre méltóan fegyelmezett. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy sikeresen vegye fel a harcot a T-energia lényekkel.

Amikor az Árnyharcos elesik egy csatában, egy ősi varázslat segítségével lehetséges a felélesztése. Ezáltal élőholt lesz, viszont még erősebb, mint korábban. A rituálé, amely során az „életet” visszaadják az Árnyharcosnak, veszélyes a varázsló számára: a megidézett léleknek gyakran nincs kedve visszatérni az életbe és ezért megpróbál ellenállni a hívásnak. Elég egy kis hiba és az Árnyharcos ellenáll az idézőjének, elpusztítja és szabad akarattal rendelkező élőholtként járja Ancaria földjét.


Az Árnyharcos

Az Árnyharcos már teljesítette feladatát. Egy elf nagyúr szolgálatában elesett a harcban és befogadták az Elysiumba. Tudván, hogy mesterségének egyik legjobbja volt, az elf nagyúr úgy dönt, a T-energia segítségével visszahozza a harcost a halál birodalmából, hogy még a síron túl is számíthasson szolgálatára. Az idéző szertartás azonban végzetesen rosszul sül el és a megidézett megtagadja mesterét. Az Elysium örök paradicsomától való elszakíttatás fölötti dühében mindenkit megöl, aki részt vett a szertartásban, így megszabadul minden köteléktől, ami akadályozhatná.